A tanulás sokszor olyan, mint egy hegy megmászása: kezdőként tele vagyunk izgalommal, de az ismeretlen sokszor ijesztő. Ahogy haladunk előre, egyre magabiztosabbak leszünk, de az út során előfordulnak nehézségek, amelyek visszavethetnek. Vera F. Birkenbihl nagyszerűen fogalmazta meg ezt az analógiát, és az iskolai rendszer kihívásaira is rámutatott. Az egyik legnagyobb tanulási akadály az, hogy az iskolai környezetben gyakran nem a fejlődést értékelik, hanem az elért teljesítményt egy ideális, 100%-os mércéhez hasonlítják.
De mit tehetünk, ha úgy érezzük, hogy egy-egy lépésnél elakadtunk a "tanulás hegyén"?
Magántanárként gyakran tapasztalom, hogy a legnagyobb kihívás nem az új anyag elsajátítása, hanem az, hogy az alapok hiányosak. Ha a nyelvtanuló nem rendelkezik stabil alappal, az újabb és bonyolultabb anyagokat nehezen tudja beépíteni. Például, ha valakinek gondot okoznak a múlt idejű igék (Perfekt vagy Präteritum), az egész beszédkészségét akadályozhatja, mert nem tudja kifejezni, hogy mit tett tegnap vagy egy héttel ezelőtt.
Ilyen helyzetekben nem szabad sajnálni az időt arra, hogy „visszatérjünk a kályhához”. Sokszor az is előfordul, hogy elsőre nem egyértelmű, melyik nyelvtani elem okozza a problémát. Van, hogy a tanuló bizonyos helyzetekben helyesen használ egy szerkezetet, máskor viszont nem. Ezért a tanárnak kulcsfontosságú szerepe van abban, hogy felismerje a visszatérő hibákat, és célzottan segítse a diákot ezek kijavításában.
A magánórák egyik legnagyobb előnye, hogy minden figyelem a tanulóra irányul. Ez lehetőséget ad arra, hogy alaposabban feltérképezzük a hiányosságokat, és személyre szabottan dolgozzunk azok pótlásán. Egy jó tanár-diák kapcsolat kialakítása szintén elengedhetetlen: a tanulás nemcsak egyéni munka, hanem egy közös folyamat is, amely a kölcsönös bizalmon alapul.
Saját tapasztalataim alapján ritkán tanítok teljesen kezdőket. A legtöbb tanulóm már valamilyen szinten foglalkozott némettel, de évekig nem használta, vagy az iskolai nyelvtanulás során nem sikerült magabiztos alapokat szereznie. Ezekben az esetekben a tanítás sokszor nemcsak a nyelvtani és szókincsbeli hiányosságok pótlásáról szól, hanem a tanulási önbizalom újjáépítéséről is.
Mit tehet a tanuló?
Ne féljen visszamenni az alapokhoz! Ha úgy érzi, hogy egy adott szerkezetet vagy szókincset nem ért, bátran kérjen segítséget, és gyakorolja újra az alapokat.
Rendszeres ismétlés: Gyakran a régebbi anyagok átnézése segíthet összekötni az új információkat a már meglévő tudással.
Hibákból tanulni: A hibázás a tanulási folyamat természetes része. Jegyezze fel a visszatérő hibákat, és dolgozzon rajtuk célzottan.
Mit tehet a tanár?
Rendszeresen figyelje a tanuló hibáit: Ha azt látja, hogy a diák ugyanazt a hibát többször elköveti, érdemes erre külön gyakorlatokat kitalálni.
Türelem és pozitív visszajelzés: A tanulók gyakran alábecsülik a saját fejlődésüket. Mutassuk meg nekik, mennyit haladtak!
Személyre szabott tananyag: Érdemes olyan példákat és gyakorlatokat használni, amelyek a tanuló érdeklődési köréhez kapcsolódnak.